Az első nap oly régen volt.
Néhány év messze sodort.
Születésnap épp hogy elköszön, hívatlanul máris újra jön.Gyertyák állnak az asztalon,
Évek ülnek a válladon,
És életről mesél egy árny az arcodon
Megint eggyel több gyertya ég
Megint elment egy szürke év
Lassad megtanultad, az ünnep mennyit ér.Ó, csak még azt nem érted, vajon miért süt rád a Nap
Hisz estére úgyis elmegy, talán az egész egy pillanat.
És szétgurulnak a percek.
Hiába nézed a könyveket.
Kérded a bölcseket.
Titkok sűrű függönyét senki se tépi szét, ki a földön él.Születésnap úgy nyomja szívedet, ha az asztalnál látsz egy üres helyet.
Már távol jársz, éled az életet.
Gondolsz-e rá, kinek köszönheted?Egyre gyakrabban kérdezel
Egyre több az, mit elhiszel.
Talán többre vártál, már beéred ennyivel.
Láttál nehéz éveket,
Éltél könnyű perceket,
Közben megtanultál néhány képletet.Ó, csak még azt nem érted, vajon miért süt rád a Nap
Hisz estére úgyis elmegy, talán az egész egy pillanat.És szétgurulnak a percek. Hiába nézed a könyveket.
Kérded a bölcseket. Titkok sűrű függönyét
senki se tépi szét, ki a földön él.(Szűcs Judith: Születésnap)